Dráma (32) : Az út (amerikai filmdráma 120p. 2009) |
Az út (amerikai filmdráma 120p. 2009)
2010.05.23. 11:53
Valér: A Nem vénnek való vidék írója egyik újabb regénye, Az út egy kitűnő alapanyagot hozott a filmkészítőknek, ugyanis manapság az apokalipszis, és az az utáni idők nagyon foglalkoztatják a filmipart...
Az atomrobbanás... Után!: A film ugye egy atomrobbanás utáni időszakról szól, amikoris az emberiség nagy rész kihalt, és a többiek mind a túlélésért küzdenek. Idén nagyon felkapták ezeket az posztokaliptikus filmeket, gondoljunk a Képletre, a 2012-re, a Légióra, a 9-re, az Éli könyvére, és erre. Ha ezeket a filmeket is ketté akarjuk bontani, akkor az első három film a világvége előtti időszakról, a megmenekülés vágyáról szól, míg a 9, az Éli könyve és ez a film a 'bolygónk halála' utáni világképet tárja elénk. Előbbi kettőnél korántsem annyira sikerült elhitetni a nézővel, hogy bizony a szürkés, barnás, színtelen világban járkáló főszereplőnk lelkében pontosan milyen nagy szomorúság honol. Ebben a filmben, ahol egy apuka és kisfia küzdenek együtt a túlélésért, nagyon jól ábrázolják a szomorúságot a szemükben és a lelkükben...
Névtelen színészgárda: A filmben nincsenek híres színészek, nincsenek nagyobb nevek, de ezzel nincs is gond, hiszen a Nem vénnek való vidéknek sem volt, aztán mégis nagy Oscar-eső zúdult a filmre. A szereplők azonban ebben a filmben hatalmasat alkotnak, és fel sem tűnik, hogy nem akkora nevek. Folyamatosan az időben ugrál a cselekmény, de sose zavarodunk össze, hiszen míg a múlt színes, addig a jelen szürkés, színtelen és szomorú. Ez egyébként az egész film hangulatára igaz. A néző popcornnal a kezében, kólát szürcsölve bizony elszomorodik a film megtekintése alatt, és furcsa érzésekkel távozik a sötét teremből, a meleg, májusi napfénybe...
Elönt a szomorúság: Mint azt az előző bekezdésben említettem, a film elszomorítja a nézőt, de ez már fél győzelem, hiszen ezáltal magával is ragadja. Teljességgel egyértelmű, hogy a szerzőnek és a rendezőnek, valamint a színészeknek is ez volt a célja. A nézőknek pedig a filmre való beülés előtt el kell dönteniük, hogy vállalják-e a 120 perc pislogás nélküli szomorú figyelmet, vagy inkább beülnek a szomszéd terembe a legújabb csöpögős romantikus vígjátékra...
Összességében azt kell mondanom, hogy Az út egy zseniális film. Azonban ha van film, ami jó, és nem ajánlok mindenkinek, akkor az kétség kívül ez!
10/8
|