Vladek: Ritkán látunk romantikát, thrillert és Sci-fit egyszerre egy filmben, George Nolfi a Sorsügynökségben mégis megpróbálta. Még ha érdekes is és le tud minket kötni, sajnos ezek a különböző stílusok nincsenek egyensúlyban, de csak ez a legnagyobb probléma.

Történet

Egy titokzatos társaság egy politikust és egy balerinát minél távolabb akar tartani egymástól. Az első 20 perc egy biztató romantikus filmnek ígérkezik, aztán belekever minden féle lehetetlen Sci-fis elemet, és az előző romantikus egységgel nem tudja magát tartani, mert azt sokkal erőteljesebben mutatja be. Aztán még az akció jelenetek pedig nem adnak semmiféle izgalmat, inkább csak a két szerelmes problémáit vezeti tovább. Bár jól megírtak a párbeszédek és viszonylag igényesen leforgatott, plusz látom a rendezőúr hogyan szeretne feltörekedni. Nolfinak ez az első filmje, és ahhoz képest meglepően jó. A legnagyobb pozitívum, amit a történetről el tudok mondani, hogy tényleg oda tud minket szegezni a székbe, és szeretnénk tudni, hogy mi a vége, még ha sajnos nem is tudjuk páran teljesen elfogadni…

Alakítások

George Nolfi a Bourne ultimátum forgatókönyvének megírásában közrejátszott, így szerintem tudta, hogy Matt Damon megfelelően el tudja játszani a főszereplőnket. Emellett Terence Stamp is tud szigorú, de jó játékot mutatni. Az egyetlen, amit nem értek, hogy miért kellet ennyi rengeteg karakter. Annyira sok, hogy egy halomra nem is emlékszem, csak látom IMDB-n, hogy hány ezer név van itt, amik csak szereplők.

Látvány

Kevés látványelem van, amit egy Sci-fihez sajnálok, de az a pár nem egy gagyi CGI, hanem normálisan meganimált, amik nem szúrják ki a szemünket.

Összességében

A Sorsügynökség le tudja kötni az embert, de egyensúlytalan ez a három kategória egy alkotásban. A fő alakítások jók, de nem érzem ezt a halom karaktert, mit keresnek itt? Ezeken kívül a látvány elfogadható, és maga a film is kikapcsolódásnak remek, bár azoknak, akik utálják a romantikát, és nem engeszteli ki Matt Damon nem szívesen ajánlom.

10/7

Valér:

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy sokat vártam az új Matt Damon-filmtől. De mivel nem volt jobb a moziműsorban, ezért a pénteki filmszínház-látogatáskor erre az alkotásra esett a választásunk.

Az "elkanyarodás": Gyakran előfordul, hogy egy film kezdeti sztorijától már a huszadik percben elkanyarodik a történet, és "kategóriát vált". Most eleinte egy politikus életét figyelhettük meg, a történet pedig kezdett romantikus lenni. A film első fele még valamennyire még fenn is tudta tartani az érdeklődésemet. Aztán megjelent pár kalapos fickó, akik "scifisíteni" kezdték a művet, majd átalakult valami thrillerré, és ezzel együtt az egész egyre érdektelenebb lett. A gond az, hogy a film utolsó perceiben már egyáltalán nem is figyeltem a vászonra. Azt néztem, de a gondolataim máshol jártak...

Alakítások: Nem vagyok oda Matt Damon-ért, és a tavalyi év egyik - szerintem - legrosszabb filmjének (Zöld Zóna) a főszerepét is magára vállalta. Emily Blunt-ot a Gulliver utazásaiban és a Farkasemberben láttam, egyikben sem alkotott kiemelkedőt, de nem is volt rossz. Most ők mindketten a szokásosat hozták, tehát sem elájulásra, sem megbotránkozásra nem adtak okot. A többi szereplő alakítása is ebbe a halmazba tolható bele.

Összességében annyit mondanék el, hogy a Sörsügynökség nem rossz film. Az első fele még kifejezetten élvezhető, de a bizonyos "elkanyarodás" tönkreteszi az egészet. Egyszer végig lehetett nézni, de újranézni sose fogom.

10/5

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.