Siegler: Guy Ritchinek mindig is példaképe volt Quantin Tarantino, ami látszik is a Blöffön, de ezzel a filmel talán felül múlta mentora összes alkotását.

A film nem olyan durva, mint például a Ponyvaregény, inkább a humor az, amit jobban erőltetett Guy Ritchie és jól sikerült neki, mert a film nagyrészében röhögünk, ha nem, akkor pedig lerágjuk a körmünket izgalmunkban.

A zene teljesen tökéletes, mindegyik szám illik az adott jelenethez, a színészek pedig legalább annyira jól meg vannak válogatva, mint a Tarantino filmekben. A mára már világsztáttá vált Benicio Del Toro vagy Jason Statham fantasztikusan játszik. Brad Pittről meg nem is beszélve, aki már akkor is sztár volt, többek között a Fight Club miatt, így nem okozott gondot a verekedős jelenetek, de a szőkés barna cigány is remekül ment neki, ahogy a nem is színész, hanem ex-focista Vinnie Jonesnak a bérgyilkos eljátszása.

A Blöffre jellemző a nagyon gyors bevágások is, ami szintén Guy Ritchie zsenialitását mutatja, ahogy az is, hogy a végén frappáns, de nem túlbonyolított fordulatot írt a rendező.

Ez után a film után jogosan tehetjük fel a kérdést: Hogy sikerült ennek a zseniális rendezőnek, a további összes filmjével megbuknia? Fogalmam sincs, nekem a Sherlock Holmes is nagyon bejött, az volt a másik filmje amit eddig láttam, tehát Guy Ritchie nálam nem teljesít rosszul. Ez a film meg meg nemhogy nem teljesít rosszul, hanem 10/9est ér.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés