Siegler:

Kisértetiesen hasonlítottak az előzményei ennek a filmnek számomra, a tavalyi Doctor Parnasusséra, hiszen ez is látszólag hasonló stílus, nem kavart nagy port a mozikban, de a kritikusok nagyon dicsérték, én pedig eszméletlenül vártam. Ahogy a tavalyi filmnél is, itt is nehezen férköztem hozzá a filmhez, ezek után evidens volt, hogy hatalmas elvárásoknak kell megfelelnie, hiszen azt hittem, hogy nagyon fog hasonlítani a Doctor Parnassusra. A küllönbség az, hogy amíg a Terry Gilliam mesterműve egy mély film, sok mondanivalóval és csak látszólag teljesen értelmetlen, ez a Scott Pilgrim egy butyuta baromság.

Csakhogy ez nálam nem mindig jelenti azt, hogy nem élvezem, azonban a film első felében nem történik semmi, unalmas és humortalan párbeszédek ezreit hallhatjuk, elég unalmas karakterekkel és valahogy a sok vágáshoz sem szokunk (én legalábbis nehezen szoktam) hozzá. És akkor megcsillan a remény, megérkezik a titokzatos és hátborzongató Ramona, akit Mary Elizabeth Winstead remekül alakít, persze addigra már világos lesz szerintem mindenkinek, hogy az Ítélet: A család című zseniális sorozatban feltűnt Michael Ceránál jobbat nem találhattak volna főszereplőnek.

És akkor beindul az akció, amiben az elképesztően buta ex-pasik elleni harcok nagyon ötletesek és viccesek, főleg a nem normális ellenfeleknek köszönhetően, akik nagyon feldobják a filmet, és ezeknek a jeleneteknek már jól állnak, a gagyi beszélgetések és az ezernyi vágás, nemúgy, mint a zavaróan rossz számítógépes látvány, amit az oldal egyik designere (Kecske) is megtudna csinálni. Megérkezik a főgonosz, aki már egy fokkal okosabb és elegánsabb, mint a többi ex-pasi, ráadásul Nelson Franklin szárnyal a szerepben és jön egy nagyon rossz "Boss-Fight", de alapvetően a második része a filmnek rettentően jó, csak az a baj, hogy egy percre sem dörzsölhetjük meg a szemünket, mert nincs megállás, szóval nagyon idegesítő, hogy az első felében a filmnek nincs semmi, a másodikban meg minden, kicsit jobban meg lehetett volna oldani a lassú és gyors jelenetek váltogatásait.

A Scott Pilgrim a Világ ellen számomra csak egy egyszer nézős mozi, egyáltalán nem tetszett annyira, mint amennyira dícsérik, de azért sokaknak ajánlom, akik szeretik ezt a műfajt, mert elég jól el lehet rajta röhögcsélni és szórakozni.

10/7,5

Súgó 1 hozzászólás

Új hozzászólás Frissítés

2011.02.03. 15:43 Veese egyet értek a kritikáddal, jó írás lett