Valér:

Nem vártam sokat a Gnómeó és Júlia című animációs filmtől, de a meglepően nagy siker és a pozitív kritikák rávettek, hogy megnézzem.

Vörösek kontra kékek: A film középpontjában a törpék háborúja áll, akiknek - akárcsak a Toy Story-ban - tilos megmozdulni, ha ember látja őket. Akárcsak Shakespeare művében, itt is egymásba szeret a két ellenséges család egyik tagja, a vörös Júlia, és a kék Gnómeó. A történetről dióhéjban ennyit, ezt már a film megnézése előtt is tudhattuk. A lényeg az, hogy amit ebből a háborózásból ki lehetett hozni, azt a készítők ki is hozták. A kérdés az, hogy nekünk ez elég-e. Szerintem a célközönségnek, azaz a 6-8 éves gyerekeknek és őket óvó szüleiknek teljesen megfelel, és ez az, amiért már 100 millió felett jár a film összbevétele.

A kedvenc törpök továbbra is a Hupikék Törpikék maradnak: A törpe-karakterek aranyosak, különösen tetszett a hang, amit akkor adtak ki, ha egymáshoz értek a karakterek. Az egyéniségük nem lett tökéletesen elkészítve, korántsem olyan kidolgozottak, mint más animációs filmek brigádjai, de mégis szerethetőek. Mivel Magyarországon nem akkora divat a kertitörpe-tartás, így lehet, hogy igazán nem is tudjuk értékelni az egész helyzetet. Majd meglátjuk, hogy a Smurfs-film jobban megoldja-e ezt.

3D: A filmet ugyan 2D-ben néztem, de vagyok már edzett annyira ezen a téren, hogy meg tudjam állapítani: erre a filmre sem érdemes szemüveggel beülni. Az alkotás során nagyon kevésszer fordul elő, hogy az arcunkba pattan valami, és mivel nem magas a költségvetés, valószínűleg térben sem jön át annyira az egész.

Összességében az a véleményem, hogy a Gnómeó és Júlia egy aranyos mese, amit többször nem szívesen néznék meg, de pár év múlva még az is előfordulhat, hogy megnézem megint. A Rangonál nem jobb, de nem is rosszabb, csak a célközönség különböző.

10/7 

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés