Valér:

Nyár végén, amikor először láttam a film előzetesét, nem tudtam, hova tegyem a próbálkozás. Aztán - talán a kitűnő marketingnek hála - elkezdtem várni az alkotást. No, nem epekedve, de azért szerettem volna már megnézni. Az első negatív kritikák kicsit elvették a kedvem, de pénteken suli után már a moziban ültem az Álomháborún. Nem túl nagy elvárásokkal...

Mi a fene ez a sztori?: Már öt perce gondolkozom azon, hogy mi legyen a címe ennek a bekezdésnek, de nem jutok megoldásra. Ugyanis a főszereplő lányka, Baby Doll őrültnek lesz minősítve, és bekerül valami elmegyógyintézetbe, ahol táncolnia kell. Na, de ott aztán a tánc csak úgy megy, ha elképzel egy csatát, meg egy közhelyeket mondogató hapit, aki elmondja mi az a négy dolog ami kell neki a szabaduláshoz. Aztán kiderül, hogy van egy "ötödik" tárgy, ami titok. Húha... Baby Doll és négy társa elindulnak megszerezni a dolgokat, miközben a főszereplő szőkeség táncol és ílymódon álmodik. Az leszűrhető, hogy ez a sztori rengeteg baromságot tartamaz, de ennek ellenére még egészen leköti az embert. Keszekusza, elborult történet ez, ami nem feltétlenül rossz, mert a látvány olyan, hogy néha még pislogni se volt időm. De azért egy kis határt szabhatott volna magának Zack Snyder rendező és forgatókönyvírő úr...

Álmodj táncolva!: A magyar cím a "címadók" teljes hozzá nem értését bizonyítja, hiszen ebben a filmben - akárcsak az angol címben - semmi köze az álmokhoz. Már csak ezért sem hasonlítható az "Álom"háború az Eredethez. A karakterek csupán elképzelik a csatajelenetet, (amik mondjuk kegyetlen jól néznek ki)  és ettől aztán ügyesebben táncolnak. Azzal, hogy az egész ekkora baromság nincs gond, csak fontos, hogy a néző ezt tudja mielőtt beül a filmre.

Zack Snyder forgatókönyve: Na igen, ez külön fejezetet érdemel. Zack Snyder a párbeszédekkel ugyanis amit lehet, elrontott. Ez az ember majdnem mindenkinél jobban ért a látványhoz, de szövegeket és történetet egyszerűen nem tud írni. Ezért jó lesz, hogy következő filmje, a Superman reboot már csak a rendezésben lesz Zack műve. Mert ahhoz ért!

Összességében az a véleményem, - a sok negatív mondatom ellenére is - hogy a Sucker Punch (maradjunk ennél a címnél) kifejezetten élvezetes volt, és végig lekötött, csak a párbeszédek, meg az elvetemült történet miatt keserűbb szájízzel távozhatunk a teremből. Szerintem - ha Zack filmjeit nézzük - Az örzők legendája után javuló tendenciát mutat a mű, de még mindig nem az igazi. Mindenesetre - talán csekély elvárásaimnak hála - nekem teljesen korrekt emlék maradt.

10/8

Takács:

Én, személy szerint már karácsony óta vártam, hiszen trailer alapján egy új, elképesztően eredeti látványvilággal rendelkező filmnek ígérkezett Zack Snyder jóvoltából. Aztán, a film premierje után egyből negatív kritikák láttak napvilágot, miszerint egyáltalán nem lett olyan jó film. Sajnos ebben részben igazuk volt.

Történet:

 A történet annyiból áll, hogy főszereplőnk Babydoll, anyja meghal, és ezután a pedofil mostohaapa helyett, véletlenül kishúgát öli meg. Ezt követően elmegyógyintézetbe kerül, ahol megismerkedik négy lánnyal, akik vele egyetemben meg akarnak szökni, ám ehhez át kell lépniük a képzelet világába, és gigantikus szamurájokon, zombikon, és egyéb szörnyeken kell átküzdeniük magukat. Mint láthatjuk a történet nem valami nagy durranás, de nem is ezért kell szeretni.

Szereplőgárda:

Egy szereplőt lehet igazán kiemelni a gárdából, Blue-t (Oscar Isaac-ot), aki mint a lányok „tulajdonosa”, és így a gonosz szerepében, egy meggyőző alakítást tett le elénk, és egy rossz szavunk nem lehet rá. Főszereplőnk Babydoll (Emily Browning) is jól szerepelt, neki, és a többi lánynak is, ez egy jó kezdő film, hiszen most vannak színészi pályájuk elején.

Párbeszédek:

Elértünk a film legnagyobb negatívumához a párbeszédekhez, amik iszonyúan sablonosak, vontatottak, unalmasak, és hiteltelenek. Zack Snydernek ez alapján le kéne mondania az írásról, és inkább maradni annál, amihez igazán ért: a látványnál.

Látvány:

Igen, ez az amiben Zack Snyder a legjobb, és most sem okozott csalódást. A film négy harcból áll, amelyek mindegyike baromi jó lett, de kettő még közülük is kiemelkedik. Sajnos a sárkány nem lett olyan látványos (szerintem), mint várni lehetett, de persze panaszunk sem lehet rá, és a náci zombikkal sincs semmi gond. A másik két harc, viszont lélegzetelállító látvány orgia, ahogyan a gigászi szamurájok harcolnak, vagy ahogy a robotokat gyilkolják halomra főhőseink. Mindezt sikerült megkoronáznia a rendezőnek gyönyörű lassításokkal, és elképesztő vizuális effektekkel.

Zenék:

 Nagy pozitívum volt, hogy még a zenék is követik végig a filmet, és mindig az adott jelenethez illőek, ennek segítségével a néző még jobban bele tudja élni magát a jelenetekbe.

Összefoglalva:

Az Álomháború egyáltalán nem lett olyan rossz film, mint amilyennek az első hírek mondták, de annyira jó sem mint vártam. Az elképesztő látványt, és zenéket csak egy dolog ronthatja le, méghozzá az unalmasabbnál unalmasabb párbeszédek. Egy biztos: Zack Snydernek föl kéne hagynia az írással, és maradni a rendezésnél, ami igazi erőssége.

10/7,5

Vladek: Zack Snyder eddig csak értékes filmeket adott nekünk tele szemkápráztató látvánnyal, de nem szabad neki hagyni, hogy ilyen rossz forgatókönyveket írjon. Egy képregényt a kezébe és megcsinálja nagyon jól, bárcsak ezt el lehetne mondani az Álomháborúról…

Történet

Mármint nem lett olyan borzasztó, mint ahogy az első kritikák írták, de tényleg szépen romlott Zack munkája. Legelőször is ez a történet nehezen követhető, még ha egy akció filmről van szó, és nagyon összekuszálódik. Az előzetes se tudott sok mindent mondani ahhoz képest milyen látvány orgia van benne, de még a film megnézése után se érthető teljesen. Azért mert logikailag nem illik össze, és igazából maga a sztori is kicsit baromság. Addig teljesen jó, hogy megpróbál megszökni egy elmegyógyintézetből a főszereplőnk, de amikor bele kavarják, ezt a képzeleti akciókat látszik, hogy mekkora gyökérség tud lenni. Maga a cím se helyes, mert semmi köze az álmokhoz. Aztán a végén Zack próbálkozott egy fordulattal, amit elismerek egy okos ötlet lett volna, de félrevezetett már a legelején. Legalábbis nem gondoltunk erre ez igaz, de normális esetben BabyDollnak (Emily Browning) sem kellet volna, hogy eszébe jusson, mert sehogy sem kivitelezhető. A párbeszédek meg annyira borzasztóak, a Bölcs ember (Scott Glenn) csak sablonokba tudott beszélni. Komolyan egy dialógusban 3 egymást követő mondat egy klisé volt. „ Ha összetartotok, akkor véghezvihetitek a feladatok. Ha nem harcoltok semmiért, a semmiért haltok meg” és volt még ezelőtt egy csak elfelejtettem, de tele volt ilyen ezerszer látott sorokkal az egész alkotás. Az utolsó jelenetnek meg semmi értelme. El tudom képzelni, ahogy Zack Snyder írja a forgatókönyvet, és máshonnan Ctrl + C, Ctrl + V-vel szedi a dumákat. Többet tollat ne adjanak a kezébe az biztos.

Alakítások

Ezek a szajhák, ha jól is néznek ki, színészkedni azt nem tudnak. Főleg Emily Browning borzasztó, ráadásul agyon van sminkelve. Tényleg ennyi pakolást egy szereplőn még nem is láttam, az lehet, hogy jól néz ki itt, de élőbe mondjuk csúnya, de persze arról nem tehet. A szereplők szépségén kívül az égvilágon semmi értékelhetőt nem kapunk.

Látvány

Zack Snydert mindig is ezért szerettem. Látv ányos jelenetet bármiből tudott csinálni, de sajnos az Álomháborúban még ezen a téren is gyengült. Először is ugye nagyon szeretett lassításokat használni, itt az egész bevezető „Intro” le van lassítva, ez pedig azt mutatja, hogy nagyon öncélú. Ez után a történet után, már nem is nagyon érdekelt a látvány, pedig ez vett rá leginkább, hogy megnézzem. Kapunk igazi akciókat persze, de egyszerűen már nem olyan különleges. Szomorú…

Összességében

Zack Snyder Álomháborúja buta és kusza sztorival rendelkezik, a dialógusok szörnyűek, és eszméletlenül sablonosak, a színészek meg sem érdemlik, hogy megemlítsük őket, a látvány viszont nagyon szép, csak nem köt annyira le minket, mint a 300-ban vagy a Watchmenben. Aztán még kapunk röhejes náci zombikat, és a Gyűrűk urából itt maradott orkokat is. Miért gondolta Snyder, hogy ez poén lesz? Biztos tudomásában volt, hogy marhára hasonlítani fog Peter Jackson legendás trilógiájára. Nagyon vártam ezt a filmet, de sajnos csalódnom kellett. Egy mondatba összefoglalva „Lementek és mindent megöltök, ami mozog!”

10/6

Siegler:

Szerintem nem csak nekem volt gyanús, hogy eddig Zack Snyder kezébe nem mertek íróeszközt adni, és inkább odanyomtak neki egy képregényt, hogy ebből csináljon egy látványorgiát. Most azonban szerzett egy laptopot és egy olyan történetet írt, ami még viccnek is rossz.

Az öt kemény lány, akik a főszereplők, alapból iszonyat butyuta egyéniséggel lettek megáldva, de azok a borzasztó színészek és hihetetlen sablonos párbeszédek egyszerűen nevetségessé teszik az egészet, nem is beszélve a főnökükről, aki, hogy igazából kicsoda azt Zack Snyder se tudja igazán elmondani, szóval arról az öreg bácsiról, akinek sikerül fél perc alatt három klissét elmondania.

Hogy, hogy születhetett meg ez a zavaros, kidolgozatlan, unalmas, sablonos, koppintott történet, azt senki sem tudhatja, mert nincs az az ember, aki ezeket a beszélgetéseket komolynak szánja. Valószinűleg egyébként úgy jöhetett létre ez a csoda, hogy Zack boldogan odament a Warner Broshoz, hogy kész a film és megmutatta, az öt csatajelenetet. Erre a Warner mondta, hogy kéne valami story is, Snyder úr ezen elgondolkozott, rákeresett az interneten a szó jelentésére és két perc, harmincnégy másodperc alatt megoldotta a feladatot.

Na most, azért szerintem tudta-ő, hogy ennek a filmnek nem ez az erőssége, ezért betolt öt hihetetlen látványos csatát, amit azonban szintén nem lehetett élvezni, mert tele volt kopizva a Gyűrűk Urából, a Terminátorból, Harry Potterből vagy sorolhatom még a végtelenségig...

Az Álomháború teljesen ugyanazon a szinten van tehát, mint a Nagy Durranás 1-2, azzal a különbséggel, hogy egy kicsit látványosabb a Snyder mozi, de ami fontosabb: míg a Sucker Punchot komolynak szánták, CHARLIE SHEENEK EZT PARÓDIÁNAK TALÁLTÁK KI, AMIN AZÉRT RÖHÖGÜNK, MERT LEÍRHATATLANUL GAGYI!!!

10/4

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés