Valér:

Az utóbbi években rendszeresen megkapjuk a Valentin napi filmünket Magyarországon, most sem volt ez másképp. Azonban romantikus filmek híján a forgalmazó február közepére dobta be A szerelem városai sorozat 2008-as (!) darabját, hogy így a 2009-es Véres Valentin 3D és a 2010-es Valentin-nap után újabb alkotást kapjunk erre a napra.

Szkeccsfilm: Az alkotás ugye a Párizs: szeretlek című film folytatása, nincs önálló története, "szkeccsekből", azaz tulajdonképpen kis novellákból áll. Ezek egymásba fűzése kicsit furcsán sikerült, mert voltak olyan részek, amikre visszatértek és összefonódott egy másik szállal, volt amit úgyhagytak magában. Ezt a szervezetlenséget persze megmagyarázza az, hogy a filmnek tizenegy rendezője van(!), és tizenöt forgatókönyvírója. Ezek között a tízperces szkeccsek között pedig voltak jobbak és rosszabbak, eleinte le is tudják kötni az embert, de mivel igazi összefüggés nincs (és szerintem a jobb sztorikat rakták előre) egy idő után unalmassá válik az egész. Ezzel nem is lenne gond, de az embernt valahogy a film nézése közben elég nyomasztó hangulat fogja el, és ez csak a terem elhagyása után tűnik el. Ez pedig sokaknak, akik a szereplőgárda és a cím miatt másra számítottak, csalódás lehet. A történet elején még vannak vidám történetek is, ezeknek száma azonban a film vége felé - az élvezeti faktorral együtt - csökken.

Alakítások: A filmben nagyon sok híres színész játszik, de ők nem kapnak túlságosan sok szerepet. Láthatjuk Natalie Portman-t kopaszként, Bradley Cooper-t egy taxiban, de feltűnik néhány képsor erejéig Shia Lebouf, Orlando Bloom és Julie Christie is. Nem mondanám, hogy nagyot alakítottak, ennyi idő alatt nem lehet kibontakozni, tehát nem nagyon lehet értékelni munkájukat. Mindenesetre szerinem mindenképpen jót tett a filmben való felbukkanásuk.

Gerinc nélkül: Az a hibája tulajdonképpen a filmnek, hogy nincs egy átfogó gerince az egésznek, amire sorba fel lehetne fűzni ezeket a kisebb sztorikat. Ha lett volna valami átvezetés, és néhány vidámabb perc ebben a filmben, akkor talán minden néző jóval kellemesebb szájízzel gondol vissza az egészre. Így nekem két héttel a film megnézése után tényleg nem nagyon marad más, csak a szürke jelenetek, meg a képen látható idős emberek története, ami a film végén volt, és zseniálisra sikeredett.

Összességében az a véleményem a New York, I Love You egy közepes film lett, amit azoknak ajánlok, akik oda vannak az ilyen szkeccs-művekért, és nem könnyed szórakozás céljából akarják látni az alkotást.

10/5 

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés